Egy válás története a vállalkozó nézőpontjából

16 évnyi boldog, bár az utóbbi pár évben inkább boldogtalan házasság után velünk is megtörtént. Több hónapnyi vita és rengeteg veszekedés után Eszter mondta ki először: ’Váljunk el!’

Külön kellett költöznöm, elváltam a családomtól.

Először nem is fogtam fel, nem vettem komolyan. Úgy éreztem, nem tettem semmi helytelent. Tudat alatt azonban tudtam és éreztem én is, hogy 3 vállalkozást vezetni, külföldi utakra és folytonosan tárgyalásokra járni (sokszor még hétvégén is) az élet nem család-barát verziója. Végső soron mindent a családért tettem. Azért dolgoztam, hogy mindenünk meglegyen.

Az első sokk után igyekeztem józanul gondolkozni. A gyerekek miatt és a 16 évnyi házasságunkra való tekintettel szerettem volna, hogy békében váljunk el és igazságosan osztozzunk a vagyonunkon.

Eszter nem dolgozott, hiszen nevelte a gyermekeinket, amiért hálás is voltam. Úgy gondoltam, hogy meghagyom nekik nagy budai házunkat, a 4 éve édesanyám után örökölt Balaton parti nyaralót és az egyik autót is. Természetesen a gyerekek eltartására is tisztességes összeget ajánlottam fel. Biztosítottam arról, hogy az egyetemi éveik alatt is támogatni fogom őket.

Úgy gondoltam ez korrekt ajánlat, hiszen, ha az értékét nézem ezeknek az ingó és ingatlanoknak, akkor hozzávetőlegesen 85-90 milliós tételről beszélünk.

Eszter azonban ezzel egyáltalán nem volt megelégedve. Én pedig minden voltam az ő szemében, csak rendes ember nem.

Felrótta nekem a 3 vállalkozást. Azt hangoztatta, hogy ő azokból semmit nem fog kapni. Hallani sem akart arról, amit én „igazságos elosztásnak” gondoltam.

Mindkettőnknek megvolt a saját véleménye, a saját igazsága. A túlfűtött érzelmek és a fájdalmak felülírtak minden racionális gondolkodást.

Az ügyvédem nem sok jóval bíztatott. Elmondta, hogy rengeteg olyan válópernek volt már szem- és fültanúja, amelyek a vagyon megosztása során durvultak el. Helyzetemet látva figyelmeztetett: A pereskedés akár 9-10 évig is eltarthat majd.

Ez az információ teljesen letaglózott, hiszen az, hogy visszaessenek a bevételeim, hogy ne tudjak odafigyelni a cégem ügyeire, alapjáraton nem éppen nyugodt jövőképet helyezett kilátásba.

Dehogy mindez 9-10 évig tartson? Erre gondolni sem bírtam!

Nem tudtam, hogyan lehetne 3 céget elosztani. Így azt sem tudtam, hogy egyáltalán mi jár Eszternek… Nem tudtam, kell-e egyáltalán adnom valamit, és ha igen, akkor mennyit. A fejemben számolgattam a telephelyek és a céges autók értékeit, próbáltam kalkulálni a bevételekkel és kiadásokkal, de teljesen átláthatatlan volt mindez számomra.

Fogalmam sem volt a reális értékről.

Osztottam-szoroztam folyamatosan, de valahogy egyre inkább kaotikusabbá váltak a részletek, az összegek. Persze rettegtem attól is, hogy csak azért mert válok, elveszíthetem azt, amit hosszú évek munkájával felépítettem.

Eszter néhány hét veszekedés után erőltetni kezdte a bíróság ötletét. Azt mondta, ő már megunta a várakozást és pontot akar tenni a folyamat végére. Én azonban belegondolni sem mertem, mibe kerülne egy bírósági eljárás. Tudtam jól, mennyi időt fog elvenni mire a bíróság döntést hoz. Nemet mondtam és ki is tartottam döntésem mellett.

Nem tudtunk megegyezni még arról sem, hogy milyen irányba induljunk tovább.

Teljes tanácstalanságom kellős közepén mégis rám mosolygott a szerencse!

Egy nagyon kedves, szintén vállalkozó ügyfelemnek elmeséltem, hogy milyen helyzetben vagyok. Ő szinte egy csapásra megoldotta a gondomat, illetve feltárta a megoldásához vezető utat.

Elmesélte, hogy a testvére cégértékeléssel foglalkozik és ez milyen nagymértékű segítséget jelenthet válás esetén is. Majd adott egy telefonszámot.

Ezek után, már csak annyi dolgom volt, hogy felvegyem a cégértékelővel a kapcsolatot. A cégértékelővel folytatott tárgyalás során olyan információkat kaptam, amelyek segítettek mindent tisztává és átláthatóvá tenni. Hirtelen minden felgyorsult és leegyszerűsödött.

Érthetően felvázolta és levezette számomra azt, hogy a cégértékeléssel egyértelműen megtudom a vállalkozások valós értékeit. Megtudtam, hogy jelentős per és ügyvédi költségektől is megkímélhetem magam, hiszen a cégértékelés alapján korrekt ajánlatot tehetek Eszternek.

Egyértelmű volt számomra, hogy ez az egyetlen járható út, ha nem akarok belebonyolódni egy végeláthatatlan és költséges jogi pereskedésbe.

Természetesen a korrekt cégértékekkel a birtokomban már nem csak vaktában dobálóztunk a számokkal. Eszter számára is elfogadható, korrekt döntés születhetett. Minden vállalkozás után megkapta részesedését.

Rengeteg idegeskedéstől és hosszadalmas jogi vitától kíméltük meg magunkat.

Nem is gondoltam volna, hogy a cégértékelés több százezer forintot is a zsebemben hagy. Pedig ez történt, mivel meg tudtunk egyezni a bíróság elkerülésével.

Szakértői kimutatásokkal levezetett, áttekinthető képet kaptam minden részletre kiterjedően. A vállalkozásaim sem látták végül kárát a válás okozta nehézségeknek.

Ismét az a magabiztos üzletember lettem, aki a válás előtt voltam.

Ebben a részben egy átlagos válási folyamaton magát végigverekedő üzletember szemszögéből láthatta és érzékelhette, mi vár Önre. Szerencsére végül a megfelelő megoldás megtalálásával mindkét fél „win-win” pozíciót tudhatott magának. Egzisztenciavesztés nélkül folytathatták az életüket. Nyugodtan tervezhetik tovább a jövőjüket. A vállalkozások, az üzletrészek is további fejlődésnek indulhatnak.

Mi történik akkor, ha a megoldás nem jelentkezik ilyen könnyen?

A következő cikkben megmutatom, hogy milyen láthatatlan „aknák” várnak Önre a válási folyamat során. Ha már ismeri őket, akkor könnyebb lesz őket hatástalanítani!

Tartson velem legközelebb is!